Ha vadászkutyákról van szó, akkor az egész világon az egyik kutya fajta, ami az emberek eszébe jut, a rövidszőrű német vizsla.
A rövidszőrű német vizslákat 1860-1880-as időszakban kezdték el kifejleszteni, nemesíteni. A cél az volt, hogy a lassú, nehézkes ónémet vizsla helyett egy olyan kutyát alakítsanak ki, amely vadászati célokra kiválóan alkalmas.
A rövidszőrű német vizslák az erőteljes kutyák közé tartoznak, és intelligensebbek, mint az átlagos ebek. A kanok marmagassága 62–66 cm, a szukák valamivel alacsonyabbak 58–63 cm. Testsúlyukat tekintve a német vizslák 22-30 kg közötti súlyt érnek el általában.
A német vizslák feje a testükkel arányos, középnagy szemekkel. Lógó, lekerekített fülekkel rendelkeznek. A vizslák nyaka hosszú, izmos, a törzsük ugyan rövidnek számít, de erőteljes, izmos.
Színüket tekintve a rövidszőrű német vizslák a csokoládébarnától a világosderesig terjedő színben pompáznak.
Ahogy feljebb is írtuk, elsősorban vadászatra alkalmazzák ezeket a kutyákat, az ebek feladata általában a vad felkeresése és megmutatása a vadász számára. A kutyák a keresést szagnyomok alapján végzik, amivel jelentősen hozzá tudnak járulni a vadászatok sikerességéhez.